Az egyik legfontosabb felismerés számomra az volt, hogy belsőm állapota sokkal jelentősebb szerepet játszik külső megjelenésemben, mint ahogy azt eredetileg gondoltam. Azaz ha például le akarok fogyni, akkor nem elég kevesebbet enni és többet mozogni, hanem a testem mellett a lelkemmel is muszáj foglalkozni. És ugyanígy, hiába fogyok le, hiába vagyok vékonyabb, csinosabb, ha a belsőm nincs rendben, nem fogom jobban érezni magam.
Külső és belső állapotunk szoros összefüggésben áll egymással, amit időlegesen ugyan el lehet fedni valamennyire, de ha boldog, kiegyensúlyozott életre vágyunk (és miért ne tennénk), akkor muszáj mindkettővel egyaránt törődnünk.
Ez valószínűleg sokaknak evidens, de számomra nem volt az. A külsőmet akadálynak, zavaró tényezőnek tartottam, amit nem tudok megváltoztatni. Persze sokszor nekifutottam, fogyókúráztam, próbáltam másképp öltözni, frizurát váltani... de a helyzet az, hogy a kisebb-nagyobb eredmények ellenére sose éreztem igazán jól magam. Ezért aztán többnyire valamiféle szükséges rosszként kezeltem a külsőmet, arról pedig igyekeztem nem tudomást venni, hogy ez a hozzáállás hogyan rombolja a lelkemet.
Ma már elmondhatom, hogy bár még az út elején járok, végre tudatosult bennem ez az összefüggés.
Ebben nem kis szerepet játszik Jillian Michaels, aki egy amerikai tréner. Őt a Biggest Loser (magyarul Nagy Fogyás néven futott) című műsorban ismertem meg. Eleinte nem volt szimpatikus, azt láttam, hogy keményen hajtja a versenyzőket, nem érdekli az sem, ha valaki rosszul van, nem bírja a tempót - sőt, ilyenkor még nagyobb hangerőre kapcsol és leordítja az illető fejét. Egyik legismertebb idézet tőle ez: "Unless you puke, faint or die, keep going!" - azaz "amíg nem hánysz, nem ájulsz el vagy nem halsz meg, addig ne hagyd abba!".
Nem túl kedves, ugye?
Aztán azt vettem észre, hogy igazából nem is az történik, ami az első benyomásom volt, hogy egy idegbajos edző végkimerülésbe kergeti szerencsétlen fogyózókat. Jillian valójában minden erejével azon volt, hogy ezeket az elhízott embereket eljuttassa arra a pontra, amikor végre felállnak és szembenéznek nemcsak vele, az edzővel, hanem önmagukkal is. Ordítozós, kiabálós, fenyegetős módszerével rendre elérte, hogy azok, akik évek óta elhanyagolták magukat, sokszor rossz párkapcsolatban éltek, vagy épp egyáltalán nem volt kapcsolatuk, esetleg családjuk, férjük, gyerekük kiszolgálását előbbrevalóbbnak tartották saját igényeiknél, végre azt mondják: elég volt!
És ilyenkor jött a következő lépés, ami bennem is változást hozott: Jillian leült az illetővel és megkérdezte, hogy miért hízott el, mi van a háttérben. Döbbenetes dolgok derültek ki: drogos szülők, gyermekkori bántalmazás, szeretetmegvonás a szülők részéről, családtag elvesztése, lelkifurdalás egy vélt vagy valós esemény miatt... Egy dolog volt azonos: mindenkinél volt valami lelki ok, ami a testének elhanyagolásában manifesztálódott.
Ahhoz, hogy életüket új útra tereljék, a következőre volt tehát szükség:
1. el kellett jutni arra a pontra, hogy azt mondják "elég volt!"
2. meg kellett találni a belső okát annak, hogy elhíztak
Ha úgy érzed, az életed rossz irányba tart, nem érzed jól magad, javaslom, te is mondd, hogy elég volt. Aztán keresd meg az okát, hogy miért jutottál idáig. A lényeg, hogy próbálj egészként tekinteni magadra, ne válaszd szét a külsőt és a belsőt.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.
Utolsó kommentek