Nem véletlenül választottam Tomán Edinától idézetet, ha valaki, ő tényleg tudja, mit jelent küzdeni. Nem is akármiért kellett megküzdenie, a saját élete múlott egy hajszálon – vagyis talán inkább az orvosokon és az ő élni akarásán. Több órán át volt a klinikai halál állapotában, de sikerült visszatérnie az életbe. Ma pedig íróként és maratonfutóként ismerhetjük.

Meglepő volt a tegnapi bejegyzésemhez kapott kommenteket olvasni, amik arról szóltak, hogy miért nem lehet megtenni dolgokat, amikor az ember nehéz időszakot él át. Mert nem kap állást, mert ez is drága, az is drága, mert mert mert… az indokok kifogyhatatlanok.

Ezekre csak azt tudom válaszolni, hogy ez mindenkinek a saját döntése. Megélheti úgy a dolgokat, hogy azok nehezek, elviselhetetlenek, az élet kilátástalan és úgyis hiába küzdünk. De meg lehet éli mindezt úgy is, hogy küzdünk a jóért, küzdünk saját magunkért, küzdünk az életünkért. Mert az élet megéri, hogy átverekedjük magunkat a nehéz időszakokon. Ráadásul küzdelem árán elérni valamit hihetetlen örömet ad, sokkal inkább, mint ha egyszerűen csak az öledbe hullna.

Ezt én egyébként Hozleiter Fannytól tanultam meg, aki rosszabb napokon egy poharat is nehezen emel meg az izomsorvadása következtében, de még ezeken a napokon is van egy mosolya mindenki számára. És ha megkérdezed, miért küzd, miért nem adja fel, akkor egy válasza van: mert az élet szép.

Ha ő szereti az életet és küzd érte minden erejével, te miért adnád fel?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.