Életmód-iránytű

Már többször esett itt szó arról, hogy az életmódváltás alapja az, ha új szokásokat alakítunk ki. Lényegében az történik, hogy régi, rossz szokásainkat kicseréljük új, jó szokásokra. A módszer nehézsége és ereje abban rejlik, hogy ha valami szokássá alakult, akkor azt nagyon nehezen tudjuk megtörni.

A nehézség tehát abban rejlik, hogy a szokásaink évek folyamán alakulnak ki és létrejöttüket elsősorban kényelmi okok diktálják. Valahol olvastam, hogy a rossz szokások olyanok, mint egy kényelmes ágy: könnyű beléjük lefeküdni, de nagyon nehéz aztán felkelni. A jó szokások viszont többnyire nem a kényelemről szólnak, hanem arról, hogy korábban keljünk, többet mozogjunk, ne együnk meg olyan dolgokat, amiket pedig mindig is szerettünk, és még lehetne folytatni a sort.

A szokás azonban szokás, ezért ha egyszer már kialakult, akkor onnantól mindegy, hogy rossz-e vagy jó, nehéz lesz eltérni tőle. És azt hiszem, ezt nem lehet elégszer elismételni, mert ez egy kulcsfontosságú gondolat.

Ez az, ami miatt érdemes kitartani az új rutinok mellett, mert ha sikerül őket szokássá alakítani, onnantól nem lesz könnyű megszabadulni tőlük.

Nekem ez a gondolat rengeteg erőt ad, mert tudom és persze nap mint nap tapasztalom, hogy sok munkámba kerül, hogy megszabaduljak régi beidegződésektől, és jó tudni, hogy ez a befektetett energia nem fog tudni könnyen kárba veszni. Természetesen az is erőt ad, hogy tudom, hogy a jó szokások jó dolgokat hoznak magukkal.

Ez a másik lényegi gondolat, hogy "jó szokások = jó dolgok". De ez így szerintem túl általános ahhoz, hogy valóban kitartó és motivált legyél, muszáj pontosítanod a magad számára, hogy mik azok a jó dolgok, amiket kapni szeretnél az új szokásaidtól. Számomra az egyik legfőbb motiváció az, hogy szeretnék idős koromban is testileg és szellemileg is fit lenni. Téged mi motivál?

A címbéli kérdésre válaszolva tehát: változtatni azért nehéz, mert a kényelmet kell otthagynunk a nem kényelmesért. De megéri, mert ha sikerül szokássá alakítanunk, akkor minden esélyünk megvan rá, hogy tartósan megmaradjon és hogy megkapjuk érte azt a jutalmat, amire leginkább vágyunk.

És most szeretnélek megkérni valamire:

Adj nekem még 5 percet az idődből, ne térj még vissza ahhoz, amit a bejegyzés olvasása előtt csináltál.

Ebben az öt percben pedig szeretném,

1. ha átgondolnád, hogy van-e olyan rossz szokásod, amitől jó lenne megszabadulnod,

2. aztán gondold végig, hogy mire vágysz, minek örülnél, ha megváltozna az életedben, mi motiválna téged arra, hogy változtass,

3. végül pedig, ha megvan, hogy mi motivál, gondolj arra, hogy milyen új szokás segítene abban, hogy elérd ezt a célodat.

Ennyi, többet nem kérek, köszönöm, ha megteszed! :)

Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.

Tudod, hogy ha megeszed azt a csokit, azzal ártasz magadnak. Tudod, hogy ha elszívod azt a cigarettát, ártasz magadnak. Tudod, hogy ha nem edzel, azzal ártasz magadnak. Tudod, hogy ha nem szállsz ki egy rossz kapcsolatból, azzal ártasz magadnak. Mégis megteszed. És nem csak egyszer, képes vagy újra és újra megtenni azt, amiről nagyon jól tudod az eszeddel, hogy rosszat tesz neked.

Aztán olyan is van, hogy elhatározod magad valamire, pl. hogy reggel időben felkelsz és tornázol egyet. A dolog még jól is indul, felkelsz korán, aztán azon veszed észre magad, hogy elment az egész délelőtt, tettél-vettél mindenfélével, de a torna? hát az valahogy elmaradt... (megtörtént eset).

Vajon miért szabotáljuk magunkat? Szeretünk bűntudatot érezni? Szeretjük rosszul érezni magunkat? Bevallom, nincs erre egyértelmű válaszom. És sajnos még varázsbogyóm sincs, amit elég bevenni és máris elmúlik ez a jó kis önsorsrontó viselkedésünk.

A netet böngészve bukkantam Szondy Máté pszichológus válaszára ezzel a kérdéssel kapcsolatban: "Nagy a kísértés a mai világunkban arra, hogy a hosszú távú elégedettségünket feláldozzuk rövidtávú kellemes élményekre. Rengeteg a rövidtávú kísértés. Mennyivel kényelmesebb a tévé előtt csokit eszegetni, mint mondjuk megizzadva kocogni. Ezt abszolút tudom a saját életemből is: az embernek rá kell szánnia magát, szükség van hozzá tudatosságra." (forrás: http://lifenetwork.hu/lifenetwork/pszichologia/20100701-pozitiv-pszichologia-a-boldogsag-tudomanya.html)

Sok fontos dolog van számomra ebben a válaszban, az egyik az, hogy a kényelmet választjuk a kényelmetlen helyett, azaz a kisebb ellenállás felé haladunk. Valóban könnyebb megenni a csokit, mint akár csak önuralmat gyakorolni, ugyanígy könnyebb egy rossz, de legalább megszokott, meglévő kapcsolatban benne maradni, mint kilépni az ismeretlenbe és valami újat keresni.

A másik a "kísértés" szó, ami ugye már a Bibliában is igen fontos szerepet játszik, elég csak egy bizonyos almára gondolnunk... Valamiért vonzódunk ahhoz, hogy megtegyünk dolgokat, még ha tudjuk/sejtjük is, hogy rossz vége lesz. Talán azért van ez, mert jó néha egy kicsit rossznak lenni, nem a szabályokat követni. Szóval bár amit teszünk, annak a következménye rossz, maga az, hogy engedünk a csábításnak, mégis jó érzést ad. Azaz értelmezhetjük a dolgot úgy, hogy ilyenkor mégis adunk valami jót is magunknak. na, ezt hívom én veszélyes logikának, mert ezzel aztán jól megnyugtathatjuk magunkat, hogy oké, tudom, hogy nem kellett volna megennem azt a szelet tortát, de hát olyan jó érzés volt és az csak jó dolog, ha jó érzést adok magamnak, nem? Nos, nem. Vagyis de, persze, nagyon fontos, hogy jó érzéseket adj saját magadnak, de ha valóban, igazán jót akarsz magadnak, akkor ezt tedd úgy, hogy ne kelljen már akár fél perc múlva megbánnod és bűntudatot érezned emiatt... nem sokkal valódibb jó cselekedet ez saját magaddal szemben? 

És ez a harmadik dolog, amit kiemelnék Szondy Máté válaszából, a hosszú távú és a rövid távú öröm kérdése. Mert valóban, amikor egy kísértésnek engedünk, akkor olyan, mintha beszűkülne a látóterünk és csak és kizárólag egy azonnali örömérzetre tudunk koncentrálni és elfelejtjük a hosszú távú érdekeinket. Mindezekből számomra is egy dolog következik, méghozzá a tudatosság fontossága. Amikor a kényelmet, megszokást választjuk, amikor egy hirtelen kísértésnek engedünk, akkor valójában félretesszük azt, amit az eszünk súg. Olyan, mintha kikapcsolnánk a tudatunkat. Aztán amikor megtettük azt, amit a tudatunk nem szeretett volna, hogy megtegyünk, akkor visszakapcsoljuk, szegény tudatunk meg csodálkozik, hogy mi történt a köztes időben.

A megoldást abban látom, hogy tudatosabbá váljunk. Ebben segíthet az, amiről tegnap írtam, hogy találjuk meg vágyainkat, céljainkat, mert ezzel a tudatalattinkat is ezekre tudjuk irányítani és így kevésbé leszünk kitéve a kísértéseknek. Készítsünk terveket - pl. ha leírjuk, hogy minden nap 30 percet tornázunk, máris nehezebb lesz kihagyni a napi edzést. Ugyanilyen fontosnak érzem, amiről szintén írtam már, hogy új szokásokat alakítsunk ki. Ezen dolgozni kell, gyakorolni kell, de pár hét alatt megerősödhetnek annyira ezek az új szokások, hogy kiszorítsák a régi rossz szokásokat. Ha van olyan dolog, amit rendszeresen megteszel, pedig tudod, hogy rosszat teszel vele magadnak, próbáld egy új szokással kiváltani. Nekem egy ilyen rossz szokásom volt, hogy ebéd után mindig ennem kellett egy kis édességet. Mindegy volt, hogy mi az, egy kis csoki, egy süti, egy fagyi, a lényeg, hogy édes legyen. Nem mondom, hogy tökéletes megoldást találtam rá, de mégis bevált: mivel délutánonként akkor még minden nap ittam egy kávét, ezért tudatosítottam magamban, hogy számomra az a kávé a délutáni nasi. Ezért amikor ebéd után megkívántam a sütit, emlékeztettem magam arra, hogy nemsokára inni fogok egy kávét, ami el fogja nyomni bennem ezt a vágyat, és hogy valójában nem is sütire vágyom, csak valami édes ízre, és nyugodjak meg, ezt meg fogom kapni. Azaz egyszerűen nem hagytam, hogy egy impulzusból cselekedjek, hanem tudatosan végiggondoltam a dolgot. 

Ma már nem iszom délután kávét, de a nassolási vágyam is elmúlt. Nem tudom persze, hogy ez ennek köszönhető-e, de azt gondolom, hogy komoly része volt benne.

Amikor életmódot váltunk, elkerülhetetlen, hogy új szokásokat vegyünk fel - hiszen régi szokásaink vittek minket odáig, hogy muszáj legyen változtatnunk. Régi szokásaink azonban gyakran hosszú évek során alakultak ki, ezért nem várhatjuk, hogy egyik pillanatról a másikra megszabadulunk tőlünk és máris újakat alakítunk ki. Akinek eddig nem tartozott a mindennapjaihoz a mozgás, az hiába határozza el, hogy a mai naptól (igen, a mai naptól, nem holnaptól!) ez másképp lesz, az elején kemény munkát kell belefektetnie abba, hogy ez tényleg így is legyen, a siker pedig nem garantált.

Viszont igenis megéri megdolgozni érte, hiszen ahogyan most a rossz szokásainkat azért könnyű tartani, mert megszoktuk őket, ez a mi kényelmi zónánk, éppúgy az új szokásaink is jelenthetik majd ezt a kényelmet, ha életünk részévé válnak.

Brian Tracy, aki évtizedek óta foglalkozik tanácsadással, a blogján írt egy bejegyzést arról, hogyan alakítsunk ki 7 lépésben egy új szokást. Az alábbiakban ezt szeretném megosztani veletek:

Mennyi ideig tart egy új szokás kialakítása? Ez az idő lehet egyetlen másodperc, de akár több év is. Az új szokások kialakításának sebessége nagyban függ azoknak az érzelmeknek az intenzitásától, melyek miatt megszületett a döntés, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk.
Sokan gondolkodnak, beszélnek arról, és el is határozzák, hogy lefogynak és fizikálisan fittek lesznek. Ez akár éveken át is mehet így. Amíg egy nap az orvos azt nem mondja: "ha nem ad le a testsúlyából és nem javít a fizikai állapotán, fennáll a kockázata, hogy idejekorán meghal".

Hirtelen a halál gondolata annyira intenzív és ijesztő lehet, hogy az illető megváltoztatja az étrendjét, elkezd edzeni, abbahagyja a dohányzást és egészséges, fit ember lesz belőle. A pszichológusok ezt "jelentőségteljes érzelmi tapasztalatnak" nevezik. Minden intenzív öröm vagy fájdalom, ha egy viselkedésmóddal párosul, kialakíthat egy bizonyos viselkedési mintát bennünk, ami akár életünk végéig is megmaradhat.

Például ha a kezed a forró tűzhelyre teszed vagy hozzáérsz egy bekapcsolt elektromos grillező szabadon álló vezetékéhez, akkor azonnali fájdalmat vagy sokkot érzel. Ez a tapasztalás talán csak egy másodperc töredékéig tart. De egész életedre kialakul ettől benned az a szokás, hogy ne nyúlj forró tűzhelyekhez vagy szabadon álló elektromos vezetékekhez. Ez a szokás azonnal kialakul és tartósan megmarad.

Szakértők szerint 21 napig tart egy közepes bonyolultságú szokásminta kialakítása. Ez alatt olyan egyszerű szokásokat értünk, mint hogy korábban keljünk fel reggelente,  tornázzunk reggel, mielőtt elkezdenénk a napot, a kocsiban hanganyagokat hallgassunk, este egy bizonyos időpontban feküdjünk le, pontosan érkezzünk találkozókra, minden napunkat előre tervezzük meg, a napot a legfontosabb feladatunkkal kezdjük, vagy hogy befejezzünk egy adott feladatot, mielőtt valami másba fognánk. Ezek a szokások közepes bonyolultságúak és gyakorlással és ismétléssel 14-21 nap alatt könnyedén kialakíthatók.

Hogyan alakítsunk ki egy új szokást? Az évek során egy egyszerű, hatásos és bizonyítottan működő módszert fejlesztettek ki az új szokások kialakítására. Olyan, mint egy recept a konyhai főzéshez. Bármilyen szokás kialakításához használható. Idővel pedig egyre könnyebbé válik majd számodra, hogy olyan új szokásokat alakíts ki, amiket a személyiséged részévé szeretnél tenni.

Hét lépés egy új szokás kialakításához

Először is hozz egy döntést. Döntsd el egyértelműen, hogy egy bizonyos módon akarsz viselkedni az idő 100%-ában, amikor erre a viselkedésre van szükség. Például ha elhatározod, hogy korán kelsz és minden reggel tornázol, akkor állítsd be az órádat egy bizonyos időpontra, és amikor az ébresztő megszólal, azonnal kelj fel, vedd fel a tornaruhádat és kezdd el a tornázást.

Másodszor, sose engedj meg kivételeket az új szokásmintádban a kezdeti időszakban. Ne keress kifogásokat és magyarázatokat. Ne engedd szabadjára magad. Ha eldöntötted, hogy minden reggel 6 órakor felkelsz, akkor gyakorolj önfegyelmet és kelj fel 6-kor, minden egyes reggel, amíg automatikussá nem válik.

Harmadszor, meséld el másoknak, hogy egy bizonyos viselkedést fogsz gyakorolni. Bámulatos, hogy mennyivel fegyelmezettebb és eltökéltebb leszel, ha tudod, hogy mások figyelik, hogy van-e elég akaraterőd, hogy betartsál egy fogadalmat.

Negyedszer, képzeld el magad, ahogyan egy bizonyos módon viselkedsz egy szituációban. Minél többször vizualizálod és képzeled el magad, hogy úgy viselkedsz, mint aki már rendelkezik ezzel a bizonyos szokással, annál hamarabb elfogadja ezt a viselkedést a tudatalattid és automatikussá válik.

Ötödször, alakíts ki egy megerősítést, amit újra és újra elismételsz magadnak. Az ismétlés drámaian megnöveli a sebességet, amivel kialakítod az új szokást. Például mondhatsz valami ilyesmit: "minden reggel 6-kor kelek és azonnal lendületbe jövök!". Mielőtt elalszol, legyenek ezek az utolsó szavak, amiket még elismételsz. Többnyire percekkel azelőtt fogsz felébredni, hogy az ébresztő megszólalna, hamarosan pedig már nem is lesz szükséged az ébresztőórára.

Hatodszor, határozd el, hogy addig kitartasz az új viselkedés mellett, amíg annyira automatikussá és könnyűvé nem válik, hogy már azt érzed majd kényelmetlennek, amikor nem azt teszed, amit elhatároztál.

Hetedszer, és ez a legfontosabb, jutalmazd meg magad valamivel az új viselkedésmód alkalmazásáért. Minden alkalommal, amikor megjutalmazod magad, megerősíted ezt a viselkedést. Tudat alatt hamarosan összekötöd magadban a jutalom okozta örömöt és ezt a viselkedést. Így ha nem is tudatosan, de kialakul benned, hogy pozitív dolgokat várjál attól ha annak a szokásnak megfelelően viselkedsz, amit elhatároztál.

Eredeti cikk: http://www.briantracy.com/blog/personal-success/seven-steps-to-developing-a-new-habit/


Ha tetszett a poszt, csatlakozz az Életmód-iránytű közösséghez. Kattints ide.